THEREMINIAD

A huszadik század metaforája


A világ első térvezérlésű elektronikus hangszere
és
feltalálója története


Frissítve: 2016. április 29.



Bevezető
Najmányi László
THEREMIN című dokumentumregényéhez
és
THEREMINIAD című előadás
- és koncert sorozatához

Történelmi körülmények
Technikatörténeti előzmények
Kutatástörténet
Könyvbemutatók, theremin koncertek, előadások, kiadványok

Kóczián László – Thereminépítő mester


A MODERN MÁGUS ÉS VARÁZSOS HANGSZERE

"Nevetséges abszurditás, hogy a 20. században

még mindig macskabél húrokat lószőrből
készített vonóval dörzsölve állítunk elő zenét!"
Leon Theremin
1920

A tudós és találmánya
1921, Szentpétervár


Lev Szergejevics Tyermen (Leon Theremin) orosz tudós szentpétervári lakásába háromszor törtek be a zűrzavaros 1920-as évben. A tudós elhatározta, hogy az újonnan felfedezett elektroncsövek felhasználásával betörésriasztó berendezést épít, amely hangjelzéssel adja a lakástulajdonos, a szomszédok és a rendőrség tudtára a hívatlan látogatók jelenlétét. Kísérletezés közben Tyermen professzor észrevette, hogy ha bizonyos alkatrészek felé közelíti kezét, a riasztóberendezés hangja megváltozik, magasabb lesz. Ha más alkatrészek felé közelített kezével, a hang ereje változott, hangosabb lett. A tudós, aki nemcsak fizikus és asztronómus, hanem képzett csellóművész is volt, rádöbbent, hogy nemcsak hatékony riasztóberendezést sikerült konstruálnia, hanem egy új, minden addigitól különböző hangszert fedezett fel. Ezt a hangszert nem kellett megérinteni ahhoz, hogy megszólaljon. A hang magasságát és a hangerőt a berendezésből kinyúló antennák közelében mozgó kezekkel lehetett kontrollálni.


A "Jövő hangszere"

Találmányát előbb éterfonnak (Ćtherphone), majd léghárfának (Ćtherharp) nevezte el a feltaláló, és 1921-ben, óriási sikerrel bemutatta a Nyolcadik Összoroszországi Mérnökkongresszuson. A kongresszuson Lenin is megjelent és nagy érdeklődéssel figyelte Tyermen professzor bemutatóját. A bemutató végén felment a színpadra és kipróbálta a léghárfát. Korabeli orosz újságok szerint hiba nélkül eljátszotta rajta Glinka Pacsirtáját.


Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin
(Владимир Ильич Ульянов – Ленин)
1870 – 1924


Lenin abban az időben kezdett Oroszország villamosításának nagyszabású programjához. KOMMUNIZMUS = SZOVJETHATALOM + ELEKTROMOSSÁG – ez volt a program szlogenje. Lenin felismerte, hogy Tyermen professzor találmánya nagy segítségére lehet villamosítási programja propagálásában. Magához hívatta a tudóst és felkérte közreműködésre. 600 darabot rendelt a berendezésből, amelyekkel képzett zeneművészek utaztak az ország távoli, elmaradott falvaiba, ahol addig még villanyégőt sem láttak. A piactéren összeterelt, ámuló muzsikok (többnyire csak asszonyok és gyerekek figyelték a bemutatókat, mert a férfiakat vagy besorozták a hadseregbe, vagy osztályellenségnek minősítve, az akkor létesített első börtöntáborok
– a későbbi, Szolzsenyicin könyvében leírt Gulag szigetcsoport –  valamelyikében robotoltak) előtt a zenészek megszólaltatták az elektronikus hangszert, miközben repülőgépek jelentek meg a falu felett. Két gép között kifeszített vászonra egy harmadik gépről az integető Lenin képét vetítették. Az éteri zene és az égen integető bolsevik vezér látványa, Lenin szándékainak megfelelően, vallásos extázist váltott ki a falusiakból.



Az orosz titkosszolgálat, az NKVD címere
(НКВД, Народный Комиссариат Внутренних - Belügyi Népbiztosság)


Lenin kérésére Tyermen professzor belépett a bolsevik pártba, majd hamarosan az NKVD (Belügyi Népbiztosság), az orosz titkosszolgálat munkatársa lett.Az NKVD irányította a rendőrséget, titkosrendőrséget, határőrséget, a börtönőrséget, a koncentrációs táborokat, a titkos archívumokat, a katonai elhárítást, a kémelhárítást és a külföldi országokban működő kémeket.


A Cseka, az orosz titkosrendőrség jelvénye az 1920-as években
(ЧК - чрезвычайная комиссия Chrezvychaynaya Komissiya, Különleges Komisszió)


Az NKVD irányítása alatt működó Csekát (Teljes nevén: Összoroszországi Komisszió az Ellenforradalom, Profitszerzés és Korrupció Elleni Harcra), a bolsevik állam titkosrendőrségét 1917 októberében, alig több mint egy hónappal az Októberi Forradalom után alapították. A titkosrendőrség nehezen felfogható kegyetlenséggel kínozta foglyait. Az áldozatokat elevenen megnyúzták, megskalpolták, szögesdróttal „megkoronázták”, karóba húzták, keresztre feszítették, kemencékben megégették, megfőzték, meztelenül a hóra állították és hideg vízzel locsolták, míg jégszobrokká váltak. A nőket a kínzás részeként csoportosan megerőszakolták, az őrizetbe vettek gyermekeit is megkínozták és kivégezték.


Lev Szergejevics Tyermen
1921


A tudós, 70 évvel később bekövetkezett haláláig az idők során többször megváltoztatott nevű  és feladatkörű (KVCSK; GPU; OGPU; KGB) titkosszolgálat egyik legértékesebb ügynöke maradt. Információgyűjtő és továbbító eszközök tervezése mellett a professzor titkos jelentéseket is írt legközelebbi munkatársairól, később a külföldön megismert tudósokról, művészekről, politikusokról és családtagjaikról az állambiztonsági hatóságoknak és a hírszerzésnek.



A Lenin számára készült theremin és hangerősítő berendezés

Lenin minden segítséget megadott a tudósnak kutatómunkája támogatásához. Maga is az új hangszer rajongója lett. Saját használatra készíttetett egy  theremint a feltalálóval, amelyen éjszakánként, pihenésül játszott. A theremin erősítőjét a tudós
luxuskivitelű, intarziával gazdagon díszített fadobozba építette be. Lenin azt tervezte, hogy 10 000, a professzor tervei alapján készült elektronikus riasztóberendezést szereltet fel az orosz határok mentén, hogy segítségükkel a határőrök gyorsan elfoghassák a határsértőket. A bolsevik vezér tervének megvalósulását 1924-ben bekövetkezett halála akadályozta meg.


Joszif Visszarionovics Sztálin
(Иосиф Виссарионович Сталин   – იოსებ ბესარიონის ძე ჯუღაშვილი –
Joszif Visszarionovics dze Dzsugasvili)
1879
1953

A diktátori hatalmat a pályáját papnövendékként, majd rablóként kezdő, grúz származású Joszif Visszarionovics Sztálin örökölte, akit az elektronikus zenénél és az elektronikus riasztóberendezéseknél jobban érdekelt vélt, vagy valós ellenfelei fizikai megsemmisítése. A feltaláló folytathatta ugyan állambiztonsági munkáját, de jóval kevesebb támogatást kapott  saját kutatásaira az új diktátortól, mint annak elődjétől. Sztálin megbecsülését egy televíziós felvevő és lejátszó berendezés kifejlesztésével nyerte el. Mindmáig titkosított találmánya az első, viszonylag  nagy felbontású televíziós kamera és monitor volt a világon. A kamerát a Kreml udvarán, a monitort Sztálin irodájában helyezték el, hogy a diktátor megfigyelhesse ahogy az irodáját elhagyó vendégeit letartóztatják.

Az orosz titkosszolgálat utasítására 1927-ben a tudós feleségével európai koncertkörútra indult. Theremin játékát egy négytagú, titkosszolgálati alkalmazottakból álló kamarazenekar kísérte, amelynek tagjai egymásról is jelentettek feljebbvalóiknak a turné során. A turnét Julius Goldberg, a theremin gyártási jogait birtokló Goldberg & Sons német vállalat (valójában az orosz titkosszolgálat egyik fedőszerve) társtulajdonosa menedzselte. Theremin professzor mögött akkor már 180 sikeres előadás, sokéves színpadi tapasztalat állt. Látványos díszletelemeket hozott magával: óriásképernyős oszcilloszkópokat, nagy fényerejű kivetítőket, futurista tervezésű hangszórókat, az általa feltalált Illuminovox fényorgonát és illatorgonáját.A koncertkörúttal a kommunista tudomány és művészet felsőbbrendűségét kívánta propagálni az akkor már Sztálin vezette orosz kormány. Nevét Leon Thereminre, hangszere nevét thereminre változtatva a feltaláló óriási sikerrel koncertezett Milánó, Róma, Salzburg, Berlin, London és Párizs koncerttermeiben és operaházaiban. A koncertekről lelkendezve számolt be az európai sajtó.


A párizsi Operaházban rendezett előadás plakátja
1927

A párizsi koncert előtt az összegyűlt, kíváncsi tömeg megostromolta az Operaházat. Az ostromló tömeget csak lovas rendőrök bevetésével tudták féken tartani. Először fordult elő a párizsi Opera történetében, hogy állóhelyeket adtak el a páholyokba. A koncerten mindenki megjelent, aki fontosnak számított a francia tudományban és művészetben. Ott volt Pablo Picasso, Salvador Dalí, a radioaktivitást felfedező Currie házaspár, az írók James Joyce és Louis-Ferdinand Céline, a modernista festőket szalonjában először kiállító Gertrude Stein és élettársa, szakácsa Alice B. Toklas, és sokan mások. A közönség szűnni nem akaró ovációval fogadta Theremin professzor előadását. Ráadásként Ravel Habanéráját játszotta el, felesége zongorakíséretével. A ráadást tíz percig tartó vastaps követte. A koncert után az orosz követség rendezett a feltaláló tiszteletére állófogadást, ahol volgai vörös kaviárt és a cárizmus idejében palackozott, vörös pezsgőt szolgáltak fel.



Leon Theremin a párizsi Operaházban tartott koncertjén.
1927


A koncert másnapján így írtak az eseményről a francia lapok:

Le Paris Soire: "Monsieur Theremin roppant elegáns, és a hangszere is az. Ennek az embernek és instrumentumának nincs köze az anyaghoz, a gravitációhoz, a léthez, ahogy mi ismerjük. Monsieur Theremin a jövő nagykövete, hangszere a jövő hangszere. Ezt a hangszert nem szükséges megérinteni ahhoz, hogy megszólaljon. A játékos táncosként mozgatja kezeit az antennák közelében, és mozgásából a legcsábítóbb hangok születnek, amelyekhez hasonló gazdagságú zenét az emberi érzékek még elképzelni sem tudtak – eddig.”

L’Humanité: "A végtelen, időtlen tér hangja és szabadsága. Ha ez a hang és ez a férfi Szovjet-Oroszország üzenete Európának, a világnak, akkor azt mondom, igen, elfogadom a Vörös Holnapot."


Theremin professzor koncertjeinek híre Amerikába is eljutott. Hamarosan meghívást kapott egy amerikai koncertkörútra. 1927 decemberében érkezett New Yorkba. Bemutatkozó koncertjét, óriási sikerrel a Carnegie Hallban tartotta. A koncertről szuperlatívuszokkal tudósított az amerikai sajtó. „A vörös professzor meghódította New Yorkot!”,
Ez a jövő zenéje, mondja a komcsi prof! , „A komcsi tudós bevette Amerika nagy szívét!” – ilyen és ezekhez hasonlító szalagcímekkel jelentek meg a másnapi újságok.


Theremin professzor és rajongója, titkos szerelme, Clara Rockmore, aki a theremin mindmáig legnagyobb virtuóza lett.
1928, New York


Az orosz feltaláló azonnal az amerikai high society (pénzügyi, politikai és kulturális elit) kedvence lett. Olyan hírességek keresték barátságát, mint Charlie Chaplin, Albert Einstein, a későbbi elnök Dwight Eisenhower, és a világhírű zeneszerző és karmester Arturo Toscanini. Nagysikerű amerikai koncert turnéja után Theremin professzornak nem okozott gondot bőkezű támogatókat találnia munkája folytatásához.


Calvin Coolidge
1923-29 között az Amerikai Egyesült Államok Elnöke


Találmányát röviddel Amerikába érkezése után Calvin Coolidge-nek, az akkori amerikai elnöknek is bemutatta a Fehér Házban. Rövid washingtoni tartózkodása alatt a tudós tucatnyi theremint épített szállodai szobájában, amelyekkel politikusokat, pénzembereket, nagyvállalkozókat ajándékozott meg. Washingtoni tapasztalatairól, az ott megismert befolyásos személyiségekről terjedelmes jelentést küldött Moszkvába, amelyhez az amerikai elnök lakosztályának méretarányos alaprajzát is csatolta. Az orosz titkosszolgálat engedélyével New Yorkban telepedett le, és ebben a városban töltötte a következő tíz évet.



Kátya (Katerina) Konstantinova, Theremin professzor első felesége
1927

Kátya Konstantinova, a tudós angolul nem tudó felesége nem érezte jól magát Amerikában. A hirtelen jött sikerrel és munkájával elfoglalt férje elhanyagolta. Az asszony, hogy unalmát elűzze, orosz emigránsok kapcsolatát kereste. Gyakran látogatta az egykori cári tisztek, orosz arisztokraták, földbirtokosok lakta brooklyni Brighton Beach negyedet, ahol időről időre részt vett egy raszputyinista vallási szekta orgiákban végződő szertartásain. A szekta alapítója, az orosz forradalom előtt nem sokkal, orosz arisztokraták által, rémfilmekbe illő módon meggyilkolt Grigorij Jefimovics Raszputyin, a nincstelen muzsikból lett sztarec, szent ember, az utolsó cárné bizalmasa a bűnök általi megtisztulást hirdette.


Grigorij Jefimovics Raszputyin, a nincstelen muzsikból lett szent ember képes volt hipnózissal kezelni Alekszej trónörökös vérzékenységét, ezért az utolsó cárné, Alexandra bizalmasa lett.
1914


Raszputyin nézetei szerint csak akkor tudunk megszabadulni a bűneinktől, ha alaposan megismerjük őket, ami csak tapasztalati úton lehetséges. Követőit bűnök elkövetésére, különösen a paráznaságot tiltó parancsolat megszegésére buzdította. Meggyilkolásának egyik oka az volt, hogy tanításai és kivételes férfiúi ereje (halála után levágott, hatalmas pénisze ma a moszkvai Szex Múzeumban látható) segítségével arisztokraták és módos polgárok feleségeinek tucatjait csábította el.



Raszputyin pénisze a moszkvai Szex Múzeumban

A Brighton Beach-i raszputyinista gyülekezet egy orosz stílusú fürdőházban rendezte szertartásait. A hívők meztelenül ültek a forró vizű medencében, vodkát ittak és nyírfavesszőkkel korbácsolták egymást. A szertartás csúcspontján, a gyülekezet vezetőjének utasítására, váltott partnerekkel szeretkezni kezdtek.



Raszputyinista orgia
(Kép a Les Fleurs du Mal Tiger Lily című előadásának háttérvetítéséből)
2006. június 21, Ludwig Múzeum, Budapest


A hajnalig tartó vallási orgiákról természetesen tudomást szerzett az orosz titkosszolgálat, amelynek ügynökei már korábban beépültek a szektába. Többek között a gyülekezet vezetője, alapítója, Fjodor atya is orosz ügynök volt. Theremin professzort utasították, hogy váljon el feleségétől és szakítson meg minden kapcsolatot vele. A tudós engedelmeskedett a Moszkvából érkezett parancsnak. Elvált feleségétől, s némi pénzt adva neki, útjára bocsátotta. Többé nem találkoztak.


Tiger Lily (a tigrisidomárként dolgozó Kátya Konstantinova művészneve) plakátja és egyik cirkuszi száma.

Az eredetileg művészpályára készülő Kátya Konstantinova kalandos életút után, tigrisidomárként halt meg 1962. szeptember 8-án, a Wisconsin állambeli Manitowoc nevű kisvárosban. Tiger Lily – ahogy a cirkusz rajongói ismerték – alkoholtól legyengült szervezetét legyűrte a tüdőrák. Hamvait fiai, Duane és Leon, anyjuk kérésére Oroszországba vitték és egy patakba szórták, Prokovszkoje község, Grigorij Jefimovics Raszputyin szülőfaluja határában. Orosz nyelven írt, nagy művészi tehetségről árulkodó rajzokkal illusztrált naplóját, végakarata szerint eljuttatták Brighton Beachen élő barátnőjéhez, Natalia Nabirjevához. A napló fedelének belső oldalára ragasztott boríték Leon Theremin eltaszított feleségének írt utolsó levelét és a tudós gesztenyebarna, selyemszalaggal átkötött hajfürtjét őrizte. „Sajnálom, Katyusa. Meg kellett tennem. Szeretlek: Lev” – állt a levélben.



Az úttestbe épített tábla jelzi a helyet, ahol 1962. szeptember 6-án a szovjet műhold egy darabja a Wisconsin állambeli Manitowoc kisváros utcájára zuhant.

Különös koincidencia, hogy két nappal Kátya halála előtt, 1962. szeptember 6.-án, a hajnali órákban a Szputnyik IV. nevű szovjet műhold egy jókora darabja a kisváros egyik utcájára zuhant. A műholdban számos olyan berendezés volt, amit az akkor már ismét szülőhazájában, új feleségével élő Theremin professzor tervezett.


Lucie Bigelow Rosen
1890 1968

Egyik rajongója, Lucie Bigelow Rosen, a neves ügyvéd, bankár, műgyűjtő Lawrence Bigelow Rosen felesége többszintes házat bocsátott a feltaláló rendelkezésére és nagyösszegű havi apanázzsal is támogatta. Gépkocsit és sofőrt is felajánlott a tudósnak, de az udvariasan visszautasította az ajánlatot, mondván, hogy szívesebben jár gyalog, vagy taxival.


Az 1930-as években ebben a West 54. utcában álló házban élt és dolgozott az orosz tudós

A West 54. utcában álló házban Theremin professzor kutatólaboratóriumot és táncstúdiót rendezett be. Támogatói fizették kutatásainak költségeit, beleértve munkatársai fizetését is. Egykori munkatársai szerint Theremin professzor a hét minden napján 16-18 órát dolgozott, 3-4 órai alvással beérte. Rajongói hiába vitették laboratóriumába a legdrágább ételkülönlegességeket, legszívesebben szárított, sózott halat és káposztalevest evett, amelyeket a Brighton Beach-i orosz emigráns kolónia egyik étterméből hozott rendszeresen számára egy rongyos ruházatú, bozontos szakállú, hosszú hajú,
igen piszkos és bűzös szagú, Raszputyinra emlékeztető, Andrjusa nevű szolga, aki egy szót sem tudott angolul.


Lucie és Lawrence Bigelow Rosen a megrendelésükre készült egyik thereminnel
1932, New York


A Rosen házaspár megrendelésére a feltaláló két theremint épített számukra. Lucie Bigelow Rosen később nemzetközileg ismert theremin játékos lett, számos lemeze jelent meg. A professzor táncstúdiójában a táncosok a theremin zenéjére gyakoroltak, a hangstúdióban maga a tudós tanította a theremin játék művészetére növendékeit.


Leon Theremin
1929, New York


Híres zeneszerzők, például Rahmaninov, Dmitri Shostakovich és Leopold Stokowski komponáltak műveket a thereminre. Zenészek klasszikus műveket írtak át thereminre. Az első thereminre írt zenemű Andrej Pascsenko Szimfonikus rejtélyElső léghang-szvit című thereminre komponált művét 1929-ben mutatta be New Yorkban. A theremin és a feltaláló elektronikus harmóniuma Arthur Honegger Roses De Metal című balettjében is hallható. Edgar Varčse az 1934-ben komponált, Ecuatorial című munkájában két theremint használt. 1935-ben Percy Grainger Free Music #1 című darabjában négy, Free Music #2 című darabjában hat theremint alkalmazott. Aaron Copland a The Second Hurricane című, 1936-ban írt operájában használta a theremint. című, 1924-ben írt kompozíciója volt. Vlagyimir Szokolov évtizedekig kizárólag thereminre írt műveket. Theremin professzor honfitársa, Joseph Schillinger



Samuel J. Hoffman & The Electrio
1934, New York
A zenészek thereminen, és az ugyancsak az orosz tudós által feltalált elektronikus csellón és elektronikus harmóniumon játszanak.
Samuel J. Hoffman (1903-1967) thereminjátéka számos hollywoodi film zenéjében hallható. A háttérben látható különleges formájú hangszórók ugyancsak Theremin professzor találmányai.


Theremin zenekarok alakultak világszerte. Az 1920-as évek végén Magyarországon is alakult theremin zenekar, de koncertjeik általános érdektelenségbe fulladtak, a kritikusok maró gúnnyal írtak róluk. Előfordult, hogy  mint Bartók Bélát,  őket is rohadt paradicsommal és záptojásokkal dobálta meg a konzervatív, minden újdonságtól idegenkedő, krónikus kisebbségi komplexusát agresszivitásban kiélő magyar közönség. Végül kénytelenek voltak Németországba emigrálni.


Miklos Rozsa (Rózsa Miklós) zeneszerző
1942, Los Angeles, California


A zenekar egyik tagja, Rózsa Miklós (Miklos Rozsa) később az egyik leghíresebb hollywoodi filmzeneszerző lett, több mind száz film zenéjét írta pályája során. Nevéhez fűződik az Alfred Hitchcock által 1945-ben rendezett Spellbound című film zenéje, amelyben, mint más filmzenéiben is (pl. The Lost Weekend, The Red House), fontos szerepet kapott a theremin.



Theremin professzor és tíztagú theremin zenekara a Carnegie Hallban rendezett koncerten

Theremin professzor tíztagú theremin zenekart szervezett, amely óriási sikerrel lépett fel New Yorkban és Amerika más nagyvárosaiban. A koncertek sokszor multimédia előadások formájában valósultak meg, vetített álló- és mozgóképek, fényorgonák, illatorgonák és a tudós más találmányai egészítették ki a zenét. A tudós a multimédia előadások úttörőjének is tekinthető, már az 1920-as évek közepén, Oroszországban is ilyen előadásokon mutatta be új hangszerét.


The Day the Earth Stood Still
Filmplakát, 1951


Később tudományos-fantasztikus és rémfilmekben (Miklos Rozsa korábban említett filmjei mellett a The Day the Earth Stood Still; The Lost Weekend; The Spiral Staircase; Lady in the Dark; The Pretender; Road to Rio; Devil Weed; Rocketship X-M; The Thing; Five Thousand Fingers of Mr. T; Operation Moon; It Came from Outer Space;  The Outer Limits; The Ten Commandments; Billy the Kid vs. Dracula; The Delicate Delinquent; The She Creature; Walk Hard: The Dewey Cox Story; Queen of Blood; Odna; The Machinist; Ed Wood; Bartleby; Hellboy; Mars Attacks; The Avengers; Moulin Rouge; The Bothersome Man; My Favorite Martian; Midsomer Murders; Aelita: Queen of Mars; stb.) használták a hangszer kísérteties, nem evilági hangját.



Bela Lugosi (Lugosi Bela) "a legismertebb magyar", Dracula gróf alakítója több hollywood-i rémfilmben játszott thereminen. Lugosi számos Ed Wood rendezte filmjének kísérőzenéjében hallhatjuk a theremin összetéveszthetetlen hangját


Theremin professzor New York-i laboratóriuma

Theremin professzor a rendelkezésére bocsátott ház alagsorában rendezte be laboratóriumát. A laboratóriumhoz két helyiség csatlakozott, amelyek ajtaja mindig zárva volt. Ezekbe a helyiségekbe még a feltaláló támogatói és legközelebbi munkatársai sem léphettek be. Később, a professzor eltűnése után, a háztulajdonos utasítására feltörték a lezárt helyiségeket. Az egyikben nagyteljesítményű, jellegzetesen precíz huzalozása alapján ítélve a tudós által épített rádióadót, a másikban egy széket és asztalt, rajta ó-francia nyelvű Bibliát találtak. Theremin professzor hazájukban eretnekeknek nyilvánított ősei a vallásüldözések idején, a 18. században érkeztek Franciaországból Oroszországba. A család eredeti, francia neve Théremine volt, ami fürdőszolgát, átvitt értelemben "a lélek megtisztítóját" jelent. Az eretnekek üldözésének 1787-ben, a XVI. Lajos által kibocsájtott Tolerancia Rendelet vetett véget. Három évvel később, a francia forradalom idején, 1790. december 15-én meghozott, mindmáig érvényes törvény szerint „Mindazon külföldi országban született, bármilyen mértékben olyan francia férfiaktól és nőktől származó személyek, akik vallási okokból hagyták el Franciaországot, francia állampolgároknak (naturels français) számítanak, bármikor visszatérhetnek és állampolgári esküjük letétele után letelepedhetnek az országban.” E törvény értelmében Theremin professzor francia állampolgárnak számított.



Terpsitone, a színpad, amely érzékelte és zenévé alakította a táncosok mozgását

A tudós laboratóriumát egymás után hagyták el az új találmányok. Több térvezérlésű riasztóberendezést szabadalmaztatott. Rajongóját, titkos szerelmét, Clara Rockmore-t születésnapjára egy olyan tortával lepte meg, amely, ha közelítettek hozzá, forogni kezdett. Készített elektronikus csellót, elektronikus harmóniumot, és egy olyan színpadot (Terpsitone), amely érzékelte és zenévé alakította a táncosok mozgását. A színpadot a professzor későbbi felesége,
Lavinia Williams (1916–1989) számára építette.


Joseph Schillinger és a Rhytmicon
1932


Az 1930-as évek elején, Henry Cowell és Joseph Schillinger zeneszerzők felkérésére megépítette a világ első elektronikus dobgépét (RhythmiconPolyrhythmophone), amelyen a berendezést körülvevő tér kijelölt pontjait megütve lehetett játszani. Az 1928-ban szabadalmaztatott (US1661058) theremin sorozatgyártásának jogát az RCA vállalat vásárolta meg, s hamarosan piacra is dobták a „a jövő hangszerét”.  Az 1920-as években kezdődött, az 1930-as évekbe is átnyúló világgazdasági válság miatt keveset vásároltak meg a hangszerből, gyártását hamarosan beszüntették. Az RCA thereminek ma ritkaságnak számítanak, és dollár tízezrekért cserélnek gazdát.



Armand Hammer
1927


Tudományos munkássága mellett a tudós rendszeresen jelentett befolyásos amerikai barátairól és az amerikai ipar titkairól az orosz titkosszolgálatnak. Abban az időben még nem volt diplomáciai kapcsolat Szovjet-Oroszország és az Egyesült Államok között, de kereskedelmi kapcsolatok már léteztek. Az orosz titkosszolgálatok és Armand Hammer amerikai gyáriparos, az Occidental Petroleum olajipari vállalat alapítója és tulajdonosa, Lenin, később Sztálin közeli barátja közreműködésével létrejött az Amtorg Trading Corporation nevű orosz-amerikai közös vállalkozás, amely export-import vállalatnak álcázva az orosz titkosszolgálatok amerikai parancsnoksága lett. Theremin professzor aktív részt vállalt az Amtorg leányvállalatainak – valójában az orosz titkosszolgálatok fedőszerveinek – létrehozásában, többek között Panamában. Jelentései egy részét az Amtorg New York-i irodájában adta le, más részüket saját készítésű rádióadója segítségével küldte el Moszkvába.


Lavinia Williams
1936, New York


1937-ben Theremin professzor megismerkedett Lavinia Williams fekete táncosnővel, az Eugene Von Grona vezette American Negro Ballet, az Agnes de Mille vezette American Ballet Theatre, később Katherine Dunham balett együttese sztárjával, a modern afroamerikai táncművészet egyik úttörőjével. Lavinia igen művelt, több nyelven, köztük oroszul is beszélő nő volt. A balettáncosnő és feltaláló egymásba szerettek és elhatározták, hogy összeházasodnak. A fekete táncosnővel folytatott viszonya miatt az orosz tudóst kiközösítette a high society.
Befolyásos barátai nem beszéltek vele többé, támogatói eltűntek.


A KGB, a szovjet titkosszolgálat címere
(Комитет государственной безопасности – Állambiztonsági Szolgálat)


Az orosz (akkor már szovjet) titkosszolgálat is ellenezte a tervezett házasságot, mert nem akartak botrányt. Professzor Theremin a kiközösítés és tiltás ellenére nem szakított a fekete táncosnővel. 1937 őszén, a tudóst orosz titkosszolgálat megbízásból megfigyelő munkatársa, Julius Goldberg és Alfredo Tuissant, jazz-zenész, Lavinia barátja, mint tanúk jelenlétében, Leon Theremin és Lavinia Williams összeházasodtak a New York-i városházán. A hivatalos házasságkötés után orosz és afrikai szokásoknak megfelelő esküvői ünnepséget rendeztek a professzor táncstúdiójában. A meghívott fehér vendégek, a feltaláló korábbi barátai közül csak néhány jött el, legtöbbjük rövid ideig maradt.



Lavinia Williams
1940, New York


Esküvőjük után néhány hónappal, 1938. február 15-én a tudóst a szovjet titkosszolgálat ügynökei elrabolták New Yorkból, egy teherhajón kicsempészték Amerikából és visszavitték Moszkvába. Felesége többé nem kapott hírt róla. Évtizedekig kereste eltűnt férjét, de a szovjet kormányhoz, Sztálinhoz, majd annak utódjához, Nyikita Hruscsovhoz írt leveleire nem kapott választ. A tudós befolyásos amerikai barátai az amerikai kormány segítségét is kérték, de a hivatalos megkeresések sem vezettek eredményre. Időnként az eltűnt feltaláló haláláról szóló, az orosz titkosszolgálat által terjesztett rémhírek jutottak csak el New Yorkba.



Lap a D. Sz. Baldajev orosz fegyőrtiszt által készített képregényből
1939


Theremin professzort már az őt a Szovjetunióba szállító Sztárij Bolsevik (Öreg Bolsevik) nevű teherhajó fedélzetén kihallgatták és megkínozták. Moszkvába érve a hírhedt Butyirszkaja börtönbe zárták, ahol újabb, hetekig tartó kínvallatásnak vetették alá, majd csaknem két évig tartó előzetes letartóztatás után, 1939. augusztus 15-én szovjetellenes tevékenység vádjával bíróság elé állították és egynapos tárgyaláson, amelynek során nem kaphatott ügyvédi segítséget és nem védhette magát, elítélték. Bizonyítékként azokat a titkos akcióit hozták fel ellene, amelyeket a szovjet kémszolgálat utasítására hajtott végre Európában és Amerikában. Nyolc év kényszermunkára ítélték, de később, indoklás nélkül még három évvel megtoldották büntetését.



Theremin professzor börtön fényképe
1937


A következő tizenegy évet a tudós a Gulag munkatáboraiban töltötte. Először a legkegyetlenebb munkatáborok egyikében, a  400 000 foglyot őrző , 66 lágerből álló szibériai Kolima táborcsoporthoz tartozó Magadanban raboskodott. A Sarkkörön túl, az örök fagy birodalmában létesített tábor rabjait aranybányászatra kényszerítették.
Magadanban foglyok tízezrei haltak meg évente a gyakran –60 fokos hideg, az embertelen bánásmód és az alultápláltság következtében.


Foglyok dolgoznak a magadani aranybányában

A kolimai aranykészletek a felszín közelében feküdtek, nem kellett mély tárnákat fúrni elérésükhöz, de az aranyrétegeket takaró, évezredek óta fagyott talajrétegek eltávolítása a gyakori hóviharokban embertelenül nehéz feladatot jelentett a fizikailag legyengült foglyok számára. Ellátmányukat munkateljesítményük alapján kapták. Ha valaki nem teljesítette a kiszabott normát, kevesebbet kapott enni. A fejadagok eleve alacsonyak voltak, a foglyok közül még a legegészségesebbek is gyorsan legyengültek a kalóriahiánytól.



Megfagyott fogoly a magadani koncentrációs táborhoz tartozó aranybányában

Az öngyilkosság elterjedt módja volt, hogy a fogoly letette szerszámát, vagy kilépett a végtelen hómezőn botorkáló sorból. Az őrök ilyenkor azonnal, figyelmeztetés nélkül lőttek. Kedvelt szokásuk volt kutyákat uszítani a hidegtől elgémberedett foglyokra. A munkából hazavánszorgó, talicskákon az általuk kibányászott aranyércet toló foglyokra a kaputoronyból vizet locsoltak, aztán hagyták őket megfagyni a sorakozótéren. A halottakat egyszerűen kidobták a táborok körüli bozótba. Előfordult, hogy az állandóan fagyott talajt csákányozó rabok szinte teljes épségben megmaradt, több tízezer éves mamuttetemeket találtak. A mamutokat szétvágták, darabjaikat talicskákon, a kibányászott érccel letakarva, titokban a táborba csempészték, ahol kiolvasztották és nyerse megették a húsdarabokat. Az agyarak a táborparancsnok irodáját díszítették.



Lap a D. Sz. Baldajev orosz fegyőrtiszt által készített képregényből
1939


Ha Sztálintól rendelet érkezett bizonyos számú politikai fogoly likvidálására – ez évente többször is megtörtént –, a táborok parancsnokai egyszerűen halálos ítéletre változtatták a kiválasztott foglyok eredeti büntetését, aláíratták velük az ítéletet, és elrendelték azonnali kivégzésüket. A sztálini terror legvéresebb éveiben, az 1930-as évek végén foglyok tízezreivel végeztek így havonta. Legtöbbjüket el sem temették, csak kihajították a táborok kerítése mögötti bozótba. A kolimai táborok körüli erdők medvéi és farkasai soha sem éltek olyan jól, mint azokban az időkben. Megszökni Kolimáról nem lehetett. Itt a tajga volt a törvény, és a medvék, farkasok a törvény őrei. A legközelebbi lakott terület sok száz kilométerre volt. Ekkora távolságot a foglyok legyengült szervezete nem bírt volna ki. Ha valakinek, valamilyen csoda folytán sikerült volna eljutnia a legközelebbi faluba, a megfélemlített helyiek azonnal kiszolgáltatták volna a szökevényt a hatóságoknak. A foglyok egyedül a halálra várhattak a táborban. Valamennyiük számára gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy Kolimát nem lehet túlélni.



Kép Najmányi László THEREMINIAD Volume I. című videokönyvéből
2008


Lev Szergejevics, a legyűrhetetlen feltaláló kidolgozta a maga különleges túlélési stratégiáját: „Még a kolimai száműzetésem ideje alatt sem féltem, mert érdekesnek találtam. Úgy éreztem, mintha egy új filmet néznék.” – nyilatkozta később Olivia Mattis francia újságírónőnek. Az őrök unatkoztak. Szórakoztatásukra a táborparancsnok időnként úgynevezett „kultúresteket” rendeztetett, amelyeken a foglyok közül kiválasztottak színdarabokat, táncokat, kórusokat, zeneműveket adtak elő. Magadán, az 1932-ben létesített munkatábor saját zenekarral büszkélkedhetett (szinte a teljes szentpétervári szimfonikus zenekar a tábor fogja volt), amely a tábor kapujánál keringőkkel, polkákkal, katonai indulókkal fogadta az új fogolyszállítmányokat. Gyakran előfordult, hogy a foglyok zenekari kísérettel masíroztak hajnalban, a jeges hómezőn át, a tíz kilométerre lévő bányába. Theremin professzor keveset árult el magáról fogolytársainak, de azt igen, hogy zenész. Néhány héttel Magadánba érkezése után, karmesterként helyet kapott a tábor zenekarában, miután az előző karmestert egy részeg őr agyonverte. A zenészek a többi fogolyhoz képest jobb ellátást és munkaidő kedvezményt kaptak A bányászat hatékonyságát növelő és a kitermelt aranyérc szállítását megkönnyítő technológiai ötletei révén a tudós a többlet arannyal személyesen gazdagodó táborparancsnok jóindulatát is elnyerte, fogolytársai pedig segítőkészségéért kedvelték. Míg szinte az összes, vele egy időben a táborba érkezett fogolytársa meghalt az évek során, a tudós túlélte a megpróbáltatásokat. 



Sztálin, mint a Nagy Kormányos egy korabeli szovjet plakáton

Az első orosz koncentrációs táborokat az 1910-es évek végén, a polgárháború idején, Lenin utasítására létesítették, a katonaszökevények, a bolsevikokat támadó fehérgárdista seregek elfogott katonái és az orosz arisztokraták, gazdag vállalkozók, gyáriparosok, kereskedők, módos parasztok fogva tartására. A Lenint a bolsevik trónon követő Sztálin célja az volt, hogy pártbeli riválisaival együtt kiirtsa a módosabb parasztokat, az orosz középosztályt, a papságot és az értelmiséget is. A táborlakók bányákban, vasútépítéseken, csatornák kiásásán dolgoztak, a legtöbb táborban a magadánihoz hasonló körülmények között.



Alekszander Szolzsenyicin (1918 – 2008), a Gulag szigetcsoport későbbi írója a börtöntáborban
1947


A második világháború után a német hadifogságból hazatért orosz hadifoglyok nagy részét is a munkatáborokba irányították. Ide kerültek az ellenséges hadifoglyok, német, olasz, magyar katonák is. Az 1940-es évek végén már több mint 2000 haláltábor működött a Szovjetunióban. Harminc millió ember halt meg Sztálin uralma alatt a munkatáborokban, börtönökben és a kivégzések következtében. A koncentrációs táborok létrehozásának ötletét a Németországban 1933-ban hatalomra jutott Adolf Hitler is átvette. Az orosz és német koncentrációs táborok csak annyiban különböztek egymástól, hogy az orosz táborokban rendetlenül folyt az öldöklés, míg a német táborokban pontos rend szerint.



Lavrentij Pavlovics Berija

(Лаврентий Павлович Берия – ლავრენტი პავლეს ძე ბერია)

(1899 – 1953)


A Sztálin haláláig tartó tisztogatási hullámokat az ugyancsak grúz származású Lavrentij Berija, a diktátor szadista, gyermeklányokat megerőszakoló bizalmasa irányította. Később egyedül őt és hat beosztottját vonták felelősségre, úgymond a harminc millió orosz állampolgár haláláért. Kivégzésük valódi oka az volt, hogy a  Sztálint a hatalomban követő Hruscsov szemet vetett Berija dácsájára (nyaralójára) és az ő és beosztottjai tetemes vagyonára. A kegyetlen táborparancsnokok leszerelésük után kiemelt nyugdíjat kaptak, amelyet az orosz rendszerváltozást követően sem vontak meg tőlük. A táborokat csak az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején kezdték el felszámolni.


Egykori szovjet koncentrációs tábor maradványai Szibériában

A második világháború idején a tudósokat, mérnököket speciális lágerekbe (saraska - a szó oroszul blöfföt, kamut jelent) gyűjtötték, ahol haditechnikai és információgyűjtő berendezések kifejlesztésén kellett dolgozniuk. Az orosz tudósok legjobbjai, köztük Tupoljev, a repülőgép tervező, és Kozirjev, a szovjet űrkutatás atyja raboskodtak ezekben a táborokban. Ha kutatómunkájuk nem vezetett eredményre, veréssel, vagy élelmiszeradagjuk megvonásával büntették őket. A TsKB-29 kódnevű saraskába átvezényelt Theremin professzor feladata robotrepülőgépek irányító berendezései és lehallgató berendezések kifejlesztése volt. A második világháború befejeződése után sem nyerte vissza szabadságát. 1947-ben, az akkori Moszkvába akkreditált amerikai nagykövet, Averell Harriman új rezidenciába költözött. Beköltözése alkalmával szovjet pionírok egy, az amerikai címerállatot, a halászsast ábrázoló fafaragvánnyal ajándékozták meg, amelyet a nagykövet a dolgozószobája falára függesztett. Amikor tudomására jutott, hogy legbizalmasabb beszélgetéseiről az orosz kémszolgálat értesült, elrendelte rezidenciája átkutatását. A CIA legjobb szakemberei keresték az elrejtett lehallgató berendezést, de nem találták meg.



Az amerikai nagykövetnek ajándékozott fafaragvány.
A lehallgató berendezést a sas szemében találták meg


A hagyományos eszközökkel felderíthetetlen, addig ismeretlen alapelven működő, Theremin professzor által kifejlesztett, miniatűr készüléket csak egy véletlennek köszönhetően, öt évvel később fedezték fel, a dolgozószoba falán függő faragott sas szemében. A megtalált, borsó nagyságú  ráirányított mikrohullámú sugárnyaláb által működtetett, saját áramforrást nem igénylő, egyszerűségében zseniális szerkezetet Henry Cabot Lodge, Jr., az Egyesült Államok képviselője 1952-ben mutatta be az ENSZ közgyűlésének. A Szovjetunió képviselője persze tagadta, hogy országának bármi köze lenne a moszkvai nagyköveti rezidencia lehallgatásához.



Henry Cabot Lodge, Jr., az Egyesült Államok képviselője az ENSZ közgyűlésén bemutatja a Averell Harriman moszkvai nagykövetnek szovjet pionírok által ajándékozott fafaragványba rejtett miniatűr, Theremin professzor által kifejlesztett, lehallgató berendezést
1952
, New York


A moszkvai amerikai nagykövetségen elrejtett, Theremin professzor által kifejlesztett lehallgató berendezés szerkezeti vázlata

A Buran (Vihar) nevű, nagyhatósugarú lehallgató berendezés kifejlesztéséért – az ugyancsak az amerikai nagykövet dolgozószobájában történő beszélgetések lehallgatására szolgáló készülék az ablaküvegek rezgését érzékelte és alakította hanggá, infravörös fénysugár segítségével – Theremin professzor 1950-ben Sztálin díjat kapott és kiengedték a munkatáborból.


A következő négy évtizedet házi őrizetben, új kémfelszerelések tervezésével és építésével töltötte. Nevét, találmányait törölték a szovjet és a szocialista országok, köztük Magyarország lexikonjaiból, enciklopédiáiból, szakkönyveiből. Amerikai feleségével, New York-i barátaival továbbra sem vehette fel a kapcsolatot. A titkosszolgálat jelölt ki számára feleséget, aki maga is ügynök volt. Két gyermekük született. A tudós négytagú családjával egy  szigorúan őrzött, moszkvai lakótelepi lakás egyetlen szobájában lakott. Bár szigorúan megtiltották neki, hogy saját találmányain dolgozzon, régi rádióvevő készülékek alkatrészeiből több theremint és mankóknak, partvisoknak álcázott elektronikus csellókat épített titokban, amelyeken, amikor a lakás lerészegedett őrei elaludtak, családjával zenélt. Felesége, aki a tudós szinte valamennyi magánbeszélgetéséről beszámolt, nem tájékoztatta feljebbvalóit férje parancsszegéséről. Theremin professzor számos máig használatos lehallgató berendezést talált fel ezekben az évtizedekben. Többek között a nevéhez fűződik a városok telefonközpontjaiban felszerelt, egyszerre hívások ezreinek lehallgatását, rögzítését lehetővé tévő, a diktatúra alatt Magyarországon is használt berendezés kifejlesztése is.



Leon Theremin az 1960-as években, Moszkvában

A senkiben sem bízó diktátor parancsára Theremin professzor Sztálin lakásába és irodájába is telepített lehallgató berendezéseket. Sztálin halála után az ország új ura, Hruscsov titkársága adott neki hasonló feladatokat. Az 1970-es évek elején ő irányította az új, szovjet vállalatok által épített moszkvai amerikai nagykövetség „bepoloskázását”. A falakba és betonoszlopokba rejtett „poloskák” ezreit a CIA munkatársai felfedezték. A keletkezett nemzetközi botrány nyomán a szovjet kormány kénytelen volt saját költségén lebontatni, és amerikai vállalatok közreműködésével újjáépíttetni a nagykövetséget. Hiába voltak elővigyázatosak az amerikaiak, az új épület átadó ünnepségén már működtek az épületben elrejtett, újfajta, hagyományos eszközökkel kimutathatatlan lehallgató berendezések. Szovjet titkosszolgálati források szerint Theremin professzor ezúttal a Szovjet Nőszövetségtől ajándékba adott, cserepes virágok génjeit módosította úgy, hogy azok mikrofonokként és mikrohullámú rádióadókként vették fel és továbbították a hangokat. Egyes volt KGB ügynökök azt állítják, hogy bizonyos génmanipulált növények kameraként is működtek, s képesek voltak a felvett képeket több száz méterre továbbítani, nagyfrekvenciás, keskeny nyalábban sugárzott, ezért nehezen kimutatható rádiójelek segítségével. Eredményes génmanipulációs munkásságának jutalmaként felettesei engedélyezték a tudósnak saját kutatásai folytatását.



Theremin professzor és unokahúga, a később theremin művészként ismerté vált Lydia Kavina Moszkvában, az 1970-es években

Az 1960-as évek végén a feltaláló a moszkvai Konzervatórium akusztikai tanszékén kapott munkát. Hangfelismerő berendezések kifejlesztésén dolgozott. Hivatalos munkája mellett számos új elektronikus hangszert is épített a tanszék laboratóriumában, köztük egy többszólamú theremint, és egy olyan theremint, amelyen a szemek mozgásával lehetett játszani. 1967-ben a The New York Times egyik moszkvai tudósítója véletlenül megpillantotta Theremin professzor névtábláját a Konzervatórium akusztikai tanszékének ajtaján. Sikerült találkoznia és interjút készítenie a tudóssal. Az új találmányairól tudósító interjú megjelenését követő napon Theremin professzort elbocsátották állásából. Találmányait a titkosszolgálat emberei fejszékkel törték darabokra. "Az elektromosság nem zenélésre való, hanem az árulók kivégzésére a villamos székben!", recsegte a találmányai szétrombolását felügyelő állambiztonsági tiszt a tudósnak. A feltaláló a következő évtizedekben a Belügyminisztérium autójavító műhelyében dolgozott. Kipufogók javítását bízták rá. Az 1980-as évek végén a Moszkvai Állami Egyetem Fizika Tanszékén kapott munkát. Műszerészként alkalmazták. A tanszéki laboratórium berendezéseinek karbantartása volt a feladata. A diákoknak fogalma sem volt arról, hogy ki a műszerek között matató, hajlott hátú, foltos, kék köpenyt viselő öreg műszerész.

Az akkor már 90-es éveiben járó tudósra csak az orosz rendszerváltozás után bukkant ismét egy amerikai újságíró. Régi barátai nagy fanfárral New Yorkba vitték a feltalálót, aki mint a William Burroughs által leírt narkoleptikusok egyike bolyongott Manhattan utcáin.


55 év távollét után Theremin professzor ismét Manhattan utcáin sétál
1993, New York


Fogadásokat rendeztek tiszteletére, egyetemeken tartott előadásokat és óriási sikerű theremin koncertet adott a Radio City Music Hallban. Amerikai felesége, Lavinia Williams már nem élt New Yorkba érkezése idején.



Lavinia Williams az 1970-es években

Miután évtizedekig kereste eltűnt férjét, a Haiti szigetéről származó Lavinia Williams visszatért szülőhazájába. A Haiti-i főváros, Port Au Prince felett magasodó dombok egyikén vásárolt házat, amelyben táncstudiót rendezett be, hogy segítsen feltámasztani a nehéz időket átélt szigetország kultúráját.  Magával vitte Theremin professzor találmányát, a Rhytmicont, amelyet a professzort elrabló KGB ügynökök nem tudtak megkaparintani. A táncórákon helyi zenészek játszottak a láthatatlan dobokon. Lavinia táncstúdiója hamarosan a Duvalier diktatúrát ellenzők egyik szellemi központja lett. A diktátor, François "Papa Doc" Duvalier, aki vodoun vallás haláldémonának, Baron Samedinek adta ki magát, hogy féljenek tőle a sziget lakói. előbb megpróbálta elcsábítani Laviniát, majd, amikor nem járt sikerrel, megmérgeztette. A táncosnő halála után a diktátor emberei betörtek házába és kirabolták. A többi értékkel együtt magukkal vitték a Rhytmicont is. Ezentúl a diktátor játszott Theremin professzor találmányán, a vodoun orgiákként megrendezett kormányüléseken. A diktátor halála után fia, Jean-Claude "Baby Doc" Duvalier örökölte a hatalmat és a Rhytmicont. Amikor a fellázadt nép elűzte a playboy diktátort, az ifjú Duvalier az államkincstárral együtt magával vitte a Haitin varázsszerszámnak tekintett dobgépet is Franciaországba. A Riviérán vásárolt magának villát, a villa alagsorában vodoun templomot rendezett be, ahol mindmáig őrzi és a szertartások során használja is a Rhytmicont.



Clara Rockmore és Leon Theremin
1993, New York


A New Yorkba érkezett Theremin professzor 55 év után újra találkozott Clara Rockmore-ral, régi szerelmével. Kedvenc orosz parfümjével lepte meg öreg barátnőjét, és mindent bevallott. Azt is, hogy 1927-es New Yorkba érkezése után, tíz éven keresztül legbizalmasabb beszélgetéseiket is rögzítette és továbbította Moszkvába. Clara megbocsátotta egykori szerelme, barátja, munkatársa árulását. Meghatotta a Leon szemüvegének törött szárát összetartó ragtapasz. Tudták, hogy utoljára látják egymást, amikor elbúcsúztak.



Clara Rockmore és Leon Theremin utolsó találkozása
1993, New York


Amerikai útja után Theremin professzor visszatért Moszkvába. Lakását távolléte alatt feltörték, berendezéseit, köztük a régi rádiókészülékből épített theremint szétzúzták, könyveinek nagy részét darabokra tépték, két bőröndben tartott tervrajzait, találmányainak dokumentációját elvitték az ismeretlen betörők. Postaszekrényében levél várakozott, amelyben a Moszkvai Állami Egyetem Fizika Tanszékének vezetője értesítette Tyermen műszerészt, hogy igazolatlan távolléte miatt a tanszék elbocsátotta. Néhány nappal később Theremin professzor szívrohamban meghalt. 97 éves volt halála idején. Megpróbáltatásai ellenére mindvégig a kommunista eszmék feltétlen híve maradt. Lenintől kapott párttagsági könyvét haláláig megőrizte. Párttagsági könyvébe rejtve megtalálták orosz felesége, Kátya Konstantinova, és a thereminjén játszó Lenin gyűrött, megsárgult fényképét. A  ruhájába varrott képek vele együtt élték túl a börtönt és a haláltábort.



Theremin professzor sírja Moszkvában

A feltalálót a moszkvai Kuncevszkoje temetőben temették el. A gránit sírkövön csak a cirill betűkkel írt név: TYERMEN, Lev Szergejevics, és két dátum, születésének és halálának időpontja olvasható.


A Clara Rockmore-nak ajándékozott parfümös üveg, amelynek kupakjába Theremin professzor lehallgató berendezést rejtett

Clara Rockmore tíz évvel élte túl a feltalálót. Temetése után gyászoló nővére, Nadia miniatűr lehallgató berendezést talált Clara hálószobájában, Theremin professzor ajándéka, az orosz parfümös üveg kupakjába rejtve. A poloskát, miután megvizsgálta, a család barátja, Bob Moog elektromérnök adta át az amerikai hatóságoknak. Moog szerint a ráirányított mikrohullámokkal működtetett, erőforrást nem igénylő lehallgató-berendezés, amelyet minden bizonnyal Theremin professzor készített és épített a kupakba, olyan érzékeny volt, hogy a Clara Rockmore öregkori titkaira kíváncsi orosz utódszervek könnyűszerrel rögzíthették segítségével az idős hölgy minden szavát, bármerre is botorkált, magában, vagy nővérével beszélgetve, gyógyszereit, szemüvegét, Leon régi fényképeit keresve, a sokszobás, elsötétített lakásban.



Leon Theremin röviddel halála előtt
1993

Theremin professzor találmányainak nagy része még mindig államtitoknak számít Oroszországban. Tervrajzait, az általa kifejlesztett berendezések prototípusat az orosz titkosszolgálatok archivumai őrzik.Az elvileg nyilvánosságra került dokumentumok többségét is csak különleges, nehezen megszerezhető engedéllyel lehet tanulmányozni. Az általa feltalált új hangszer valóságos forradalmat indított az elektronikus zenében.


Bob Moog, a szintetizátor feltalálója

Az amerikai Bob Moog a theremin működési elvének felhasználásával fejlesztette ki a szintetizátort. A theremin mindmáig igen kedvelt hangszer a populáris és elektronikus zenében. Számos világhírű zenekar – például a Led Zeppelin, a Dread Zeppelin, a Beach Boys, a Red Hot Chili Peppers, a Fishbone Captain Beefheart, Todd Rundgren, The Bonzo Dog Doo Dah Band, Lothar And The Hand People (ebben a zenekarban Lotharnak a theremint nevezték), a Portishead, a Jon Spencer Blues Explosion, Pere Ubu, Bruce Wooley, Paul Weller, a Pogues, The System of Doom, a Sacred Reich, a Rammstein és mások – használták, illetve használják a hangszert koncertjeiken és lemezfelvételeken. Világszerte mintegy 2000 zenekarnak van theremin játékosa. Magyarországon Najmányi László és az Anima Sound System koncertezik a hangszerrel. Az Anima hangszerét Najmányi László építette.

Nemzetközi hírű zeneszerzők – például Eric Ross, Bernard Hermann, Lera Auerbach, Bohuslav Martinů, Charles Ives, Percy Grainger, Christian Wolff, Alan Hovhaness, Olga Neuwirth, Elizabeth Brown, Moritz Eggert, Iraida Yusupova, Jorge Antunes, Vladimir Komarov, Anis Fuleihan, Dalit Warshaw, Pierre Boulez és mások – írtak a közelmúltban komolyzenei műveket a hangszerre. A theremin hangja mindmáig feltűnik balettek,  operák, filmek, színházi előadások kísérőzenéjében is.


Steven M. Martin THEREMIN - An Electronic Odyssey című filmjének plakátja.
A dokumentumfilm 1994-ben első díjat nyert a Sundance fsztiválon


Egy rajongója megcsókolja Sztálin szobrát
1994, Oroszország



Clara Rockmore theremin felvételei:

Achron: Hebrew Melody
Ravel: Habanera
Cassado: Requiebros
Csajkovszkíj: Valse Sentimentale
Wieniawski: Romance
Mattheson: Air
Rachmaninov: Song of Grusia
Rachmaninov: Vocalise
De Falla: Pantomime




Linkgyűjtemény:

Egy magyar theremin rajongó, Komor Zoltán honlapja
Theremin World
Theremin.info
Bands and groups
Composers
Theremins
Thereminists
Theremin Makers
Bands
Theremin Vox
Moog Eterwave Theremins
Art's Theremin Page
Odd Music: The Theremin
Moscow Theremin Center
Big Briar Theremin Maker & Distributor
Olivia Mattis: An Interview with Leon Theremin
Leon Theremin: Rocker, Lover, KGB Agent - video clip
Leon Theremin on MySpace
Theremin, Leon. "A Short Memoir." 12 January 1983.
Leon Theremin of FaceBook - video
THE GREAT SEAL BUG STORY - Leon Theremin
HON. HENRY J. HYDE: `EMBASSY MOSCOW: ATTITUDES AND ERRORS'
US National Security Agency
The Center for Cryptologic History (CCH)



Ha a világ első térvezérlésű elektronikus hangszere, a theremin, és feltalálója történetének részleteire kíváncsi, olvassa el Najmányi László THEREMIN című dokumentumregényét! Az Enciklopédia Kiadó gondozásában, 2006-ban  publikált könyv 2011-ben megjelent a kiadó honlapján megvásárolható, onnam epub & prc formátumokban letölthető, e-book/e-könyv formájában is.


Najmányi László honlapja

Contact

THEREMIN

Najmányi László:
THEREMIN
Dokumentum regény


A világ első térvezérlésű elektronikus hangszere és feltalálója története

Enciklopédia Kiadó
Június, 2006

A könyv megjelent és a kiadó honlapján megvásárolható, onnan letölthető epub & prc e-book/e-könyv formátumban is


Részletek a könyvből:

Előszó

Fiatal korom óta érdekel az elektrotechnika. Gyermekkoromban, az 1950-es években, germánium kristállyal működő detektoros és elektroncsöves rádiókat, gimnazistaként műanyag szappanosdobozokba szerelt, tranzisztoros zsebrádiókat, később hangerősítőket, elektromos gitárokat, elektronikus effekt-áramköröket és fényorgonákat építettem. Az 1960-as években történt, hogy valamelyik barátom megajándékozott egy akkor nagy kincsnek számító, Beach Boys felvételeket tartalmazó magnetofon szalaggal. A felvételek között volt a Good Vibrations című dal is. A bonyolult struktúrájú hangszerelés érdekességét egy addig általam sohasem hallott,  túlviláginak tűnő hang, a theremin hangja adta. Később ugyanezt a hangot felfedeztem a Whole Lotta Love című Led Zeppelin számban is. Ezek a felvételek irányították figyelmemet az elektronikus zenére.

Aki Professzor Theremin és mágikus hangszere történetének kutatására vállalkozik, annak tudnia kell, hogy soha sem fogja megismerni a teljes igazságot, mert az orosz tudósnak számos, párhuzamos, egymással ritkán érintkező, egyenként is labirintus-szerű élete volt. Rengeteg adatot lehet találni róla, könyvtárakban, orosz, francia, amerikai archivumokban, az Interneten, de az adatok gyakran ellentmondanak egymásnak.

Találmányai, tudományos munkássága, kémtevékenysége révén Professzor Theremin az orosz titkosszolgálatok egyik legfontosabb, legszigorúbban őrzött munkatársa volt, az 1920-as évektől 1993-ban bekövetkezett haláláig. Találmányainak egy része, és sok, vele kapcsolatos írat, dokumentum mindmáig államtitok. Könnyen elképzelhető, hogy az orosz, és egyéb titkosszolgálatoknak szerepe volt/van a hamis információk terjesztésében, hogy a történet valódi szálait elfedjék. Egymásnak ellentmondó nyilatkozataival maga a tudós is hozzájárult, hogy élete mindörökre kibogozhatatlan rejtély maradjon.

Aki Professzor Theremin történetének megírására vállalkozik, annak tudnia kell, hogy bármilyen lelkiismeretesen is igyekszik állításait dokumentumokkal alátámasztani, mégis csak regényt ír, műalkotást, nem periratot. Az egymásnak ellentmondó dokumentumok inspirálhatják ugyan az írót, de semmit sem bizonyítanak. Vizsgálódhat kedve szerint, egyedül fantáziája szabhat gátat annak, hogy hogyan interpretálja kutatásai eredményeit.

1993 óta kutatom Professzor Theremin életét. Bár könyvtárnyi, a feltalálóra vonatkozó anyagot gyűjtöttem, elemeztem, archiváltam, ma kevesebbet tudok róla, mint azon a téli délutánon, New Yorkban, amikor az első THEREMIN mappát nyitottam számítógépemen. Érdeklődésemet az orosz tudós iránt egy televíziós híradás – az 1937-ben, 54 éve eltűnt Professzor Theremint megtalálták Moszkvában -  keltette fel. 1993 őszén tanúja voltam a 97 éves tudós utolsó koncertjének, a New York-i Radio City Music Hall-ban. Az esemény megváltoztatta az életemet.

Először 1999-ben, az azóta megszűnt WANTED magazinban publikáltam egy rövid cikket Professzor Thereminről, Bihari Balázs, a magazin főszerkesztőjének felkérésére. Azóta számos formában, oratóriumként, színdarabokban, táncdrámákban, rádiójátékként is feldolgoztam a történetet. Az Enciklopédia Kiadó gondozásában működő artportal.hu-n 2005-ben publikáltam egy rövid összefoglalót Theremin kutatásaimról. 2006 áprilisában a budapesti Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén tartottam előadást. Többek között Professzor Thereminről és mágikus hangszeréről is beszéltem. Az előadás után megkeresett F. Almási Éva, az Enciklopédia Kiadó Főszerkesztője, és felajánlotta, hogy megjelenteti Theremin-kutatásaim eredményét.

Ez a könyv nem jött volna létre a New Yorkban élő Julia Wallace, Clara Palotai, John Holbrook, Duane Sherwood, és budapesti barátaim és munkatársaim, Bihari Balázs, Krausz Alíz, Myriam Rakotomalala, Sándor Éva, Gergely Atilla, Nagy Szilvia, Vajdai Vilmos, Adrian Costache, Karádi Róbert, Sápi Zsófi és főleg DJ Shuriken pótolhatatlan közreműködése nélkül. Igen nagy segítséget kaptam az Enciklopédia Kiadó munkatársaitól, Reichardt Nórától és Jankovics Józseftől, akik a kézírat korrekciójának fáradtságos munkáját végezték. F. Almási Éva, a kiadó Főszerkesztője valódi partnerem volt a kézírat végső formába öntésében. Kedvessége, türelme, humorérzéke, értékes tanácsai és javaslataim iránti nyitottsága nagyban megkönnyítették munkámat. Külön köszönettel tartozom húgomnak, Najmányi Zsuzsannának, akitől a legtöbb inspirációt, késztetést kaptam.

2006. május 12.
Najmányi László

1.

... Kátya Konstantinova lába előtt hevert a Fények Városa. Kiállításmegnyitókra, fogadásokra, Párizs legelőkelőbb partijaira volt hivatalos. Férje barátai nagy sikerű felolvasóestet rendeztek számára Gertrude Stein szalonjában. Filmszínészek és James Joyce udvaroltak neki. Kátya mégsem volt boldog: "Az európai koncertturné során Lev és én külön szobákban aludtunk, a vonaton külön hálófülkében. A milánói Scalában felhívott a színpadra és bemutatott a közönségnek. Azt mondta, hogy mindent nekem köszönhet. Ez kedves volt tőle. Párizsba érkezésünk óta még egyszer sem szólított a nevemen. Számára Madame vagyok, akivel csak társadalmilag érintkezik. Nagyon udvarias, ha véletlenül találkozunk egy megnyitón, vacsorán vagy fogadáson. Úgy játszik rajtam, mint a thereminjén. A milánói koncert óta nem érintett meg. Vidéki házat, kertet, gyerekeket szeretnék, és egy férjet, akivel sétálhatok. A lelkemet egyetlen esemény érintette meg eddig Párizsban. Gertrude Stein szalonjában találkoztam egy tigrissel. Hasismámorban jelent meg előttem, Gertrude szakácsnője, Alice B. Toklas süteményétől. Szibériai tigris volt. Ott feküdt a szőnyegen. A férjem is lehetne, gondoltam. Engem nézett aranypettyes, kék szemeivel. Tudtam, hogy olyan vagyok, az alkalomra várok, mint ő"...

... Berzin elvtárs parancsát teljesítve Leon Theremin elutazott Koppenhágába is, hogy Madame Li Cheng Hu panziójának kijelölt szobájában felszerelje a faliórának álcázott nagy teljesítményű rádióadót. Sikerült Julius Goldberg figyelmét kijátszania, így egyedül utazhatott a dán fővárosba. A rádióadót több mint másfél évtizeddel később, a Dániát lerohanó német hadsereg főhadnagya, Jürgen von Kronheit találta meg, akit Madame Li Cheng Hu panziójában szállásoltak el. A német tisztnek feltűnt, hogy az óra éjfélkor az Internacionálét játssza. Amikor nem tudta a harangjátékot leállítani, Luggerével kétszer belelőtt az órába, amely kinyílt, és Kronheit főhadnagy megpillantotta az óra mögötti falüregbe rejtett rádióadót, fejhallgatót, mikrofont, orosz nyelvű használati utasítással. Madame Li Cheng Hut kivégezték, panzióját felrobbantották a felbőszült németek. Hitler meg volt győződve arról, hogy a dán uralkodóház eladta az országot a szovjeteknek. Ezzel magyarázta, hogy a faji törvények bevezetésekor, a német megszállás alatt álló Dánia királya zsidónak vallotta magát. Az orosz tudós által telepített rádióadó megtalálását a titkos dán–szovjet együttműködés bizonyítékaként tálalta a náci sajtó. A rádióadó kapcsolási rajzát német hadmérnökök lemásolták, és a készülék ütődésbiztos fémdobozba épített változatát hamarosan rendszeresítették a német hadsereg elit alakulataiban.

Koppenhágai kirándulása során Madame Li Cheng Hu bemutatott a tudósnak egy magát Alex Théreminnek nevező fiatalembert, aki a franciaországi Languedocból elüldözött Théreminek leszármazottjának vallotta magát. Alex a albingens szekta misztikus tudományával, a Les Fleurs du Temps (Az idő virágai) gyűjtőnéven ismert táblázatokkal foglalkozott, amelyek segítségével, szerinte, Istentől kapott feladatunkra tudjuk fókuszálni lényünket. Az egzaltált fiatalember az orosz tudósra akart erőltetni egy furulyát, amely állítása szerint az első Dániába érkezett Théremin sípcsontjából készült. A feltaláló nehezen tudta az ifjú megszállottat lerázni...

... Párizsi tartózkodásuk alatt Theremin professzor és felesége a Palace Hotel lakója volt. Ugyanott szállt meg Julius Goldberg is. Egy napon levél érkezett a tudós címére Amerikából. A borítékot a titkári feladatokat is ellátó Julius Goldberg nyitotta fel. A levél másolatát azonnal továbbította Moszkvába. A levelet Clara Reisenberg küldte New Yorkból, s a boríték, Clara sorain kívül, tartalmazott egy fényképet, egy húszezer dollárt érő csekket, és két, New Yorkba szóló hajójegyet is, a Majestic óceánjáróra, első osztály.

"Kedves Theremin professzor! Elnézését kérem, amiért ismeretlenül megkeresem. A nevem Clara Reisenberg. Családom Litvániából, Vilniusból való. Hegedűművész vagyok. Ötéves korom óta koncertezem. A Szentpétervári Konzervatórium növendékeként tanúja voltam az Ön új hangszerét bemutató koncertjének a szentpétervári Zeneakadémián. Hangszerének hangja és az ön lénye és játéka elbűvölt. Azóta is arról ábrándozom, hogy megismerhetem Önt, hallhatom játékát és játszhatom hangszerén. 1925-ben, hogy hegedűművészi karrieremet elősegítse, családom New Yorkba költözött.

A kezdeti sikereket nem követhette folytatás, mert kezeimet betegség támadta meg, lehetetlenné téve, hogy hegedűn játszhassam. Egyedül a zenét ismerem ezen a világon. Csak zenész tudok lenni vagy meghalok. A betegség következtében kezeim minden tradicionális hangszer játszására alkalmatlanokká váltak. Olyan hangszerre van szükségem, amelyet nem kell megérintenem ahhoz, hogy játszhassam rajta. Az Ön hangszere ilyen. A napokban olvastam a Timesban, hogy Ön Európában koncertezik. Kérem, fogadja el meghívásomat. Igen nagy szükségem van Önre, és úgy érzem, minden sejtemmel, lényem minden titkos érzésével Önhöz és hangszeréhez tartozom.

Minden kényelmet biztosítani fogok Önnek. Betegségemnek nincsenek külső jelei. Egyedül a kezeim alkalmatlanok a hegedülésre. Nem tudom, hogy helyesen cselekszem-e, de e levél mellékleteként küldök egy fényképet magamról. Azért a kiváltságért, hogy Önnel együtt, az Ön hangszerével dolgozhassam, kész vagyok mindenre. Kérem, adjon nekem egy lehetőséget. Üdvözlettel: Clara Reisenberg, New York."

* * * * *




Könyvismertetők, kritikák, interjúk:

Theremin - interview Halpen Lászlónak, Rádió C
est.hu: A szovjet tudomány kék madara
Antal István: Riasztóművészet (Élet és Irodalom)
Csáp Géza: Könyv az első elektronikus hangszer történetéről (index.hu)
gg: Theremin-könyv jelent meg a könyvhéten (midi.blog)
Szőnyei Tamás: Najmányi László: Theremin (Magyar Narancs)
Trencsényi Zoltán: A bomlás virágai (Népszabadság)
Melisan: Zseni és szörnyeteg egy testben (zene:hu)
Karl-Heinz Wienerblut: Thereminiad (Artscape magazine - USA)
Román József: Najmányi professzor, a Theremin-kutató (index.hu)
MGP: Theremin (színház.hu)
drMáriás: Az éter hárfája (Élet és Irodalom)
BerTolT BerIchT: Tiltott gyümölcsök az A38-on (Fresh Airt)



DJ NoMore:
DOWNTOWN BLUES
A Tribute to Peter Halasz
Music for Theremin & Electronics

Najmányi László theremin lemeze
Nyitott Könyvműhely Kiadó
2006




Najmányi László
THEREMINIAD
VideoKönyv trilógia

Első kötet
Lives & Times of Professor Theremin

Szerzői kiadás
2008

2000 decemberében, a budapesti Zeneakadémián, a Les Fleurs du Mal társulat közreműködésével, három telt házas előadáson mutattam be elsőként Magyarországon a világ első térvezérlésű elektronikus hangszerét, a theremint, és feltalálója Lev Szergejevics Tyermen (Leon Theremin) orosz tudós elektronikus oratórium formájában feldolgozott történetét. 13 évig tartó kutatómunka után az Enciklopédia Kiadó 2006-ban adta ki a történetet ismertető Theremin című dokumentumregényemet. A történetet számos formában - elektronikus oratórium, hangjáték (Magyar Rádió, 2201), táncszvittek, színdarabok, multimédia előadások feldolgoztam. A könyv kiegészítéséül, annak népszerűsítésére készítettem a THEREMINIAD videokönyv trilógia Lives & Times of Professor Theremin című első kötetét, amelyet theremin koncerttel egybekötött multimédia könyvbemutatókon vetítek. A videokönyv a THEREMINIAD előadássorozatom háttérvetítéseinek, az előadások videofelvételeinek, zenéjének, a Magyar Rádió produkciójában, 2001-ben készült Theremin című hangjátékom részleteinek, fényképek és dokumentumfilm részletek felhasználásával készült. A teljes trilógia elkészüléséhez még évek munkája szükséges.



VJ NoMore:
THEREMINIAD
Lives & Times of Professor Theremin
Oratorio Electronic
Version Z
VideoBook/VideoKönyv
Szerzői kiadás
2011

A THEREMINIAD sorozat előadásai, theremin koncertek:







THEREMINIAD
Hommage to Lavinia Williams
multimédia előadás
2005. április 23, este 9 H
Mu Színház

Libretto, video art, látványtervezés, rendezés: Najmányi László
Zene: DJ NoMore
Előadta: Najmányi László








Részlet a előadásból, videófelvételen







DJ NoMore:
DOWNTOWN BLUES
A Tribute to Peter Halasz
Koncert thereminre és elektronikára
2006. november 30. 19 H
GRAND CAFÉ
Szeged, Deák Ferenc u. 12.






Les Fleurs du Mal:
DEAR LEON
Thereminiad 8. - Electronic Ritual
2006 december 2., 23 H
Merlin International Theatre, Budapest (Hungary)




DJ NoMore:
DOWNTOWN BLUES
A Tribute to Peter Halasz
Koncert thereminre és elektronikára
2006. november 25. 15 H
MODEM
Modern Debreceni Művészeti Galéria
4002 Debrecen Baltazár Dezső tér 1










Les Fleurs du Mal:
THEREMINIAD 6
Clara & Leon (Version 2)
West Balkan, Budapest (Hungary)
June 2, 2006, 8 PM






Les Fleurs du Mal:
THEREMINIAD 6
Clara & Leon (Version 2)
Millenáris park, Budapest (Hungary)
May 12, 2006, 9 PM








DJ NoMore:
ReForm Electronic
Concert for theremin & electronics
Najmányi László:
Theremin; Downtown Blues; A Blum-ház rejtélye
könyvbemutatók
Kaposvár (Hungary)
May 26, 2007, 23 H






THEREMINIAD & DOWNTOWN BLUES
elektronikus szellemidézés
2007. május
Festők Napja fesztivál, Kaposvár

Szövegkönyv, video art, rendezés: Najmányi László
Zene: DJ NoMore




THEREMINIAD
multimédia előadás
2007
Kortárs Művészeti Galéria, Dunaújváros

Szövegkönyv, video art, rendezés: Najmányi László
Zene: DJ NoMore
Előadta: Najmányi László














WordCitizen/JazzTalk
Sir David O'Clock - DJ Sanyi:
Odyssey á Électronique
Live music for Theremin, Nature Sounds and Electronics

2009. február 11, szerda este 9 H
MERLIN INTERNATIONAL THEATRE / MERLIN NEMZETKÖZI SZÍNHÁZ
Budapest V. Gerlóczy u. 4, Hungary






Koncertek, előadások média visszhangja:

MGP: Theremin (színház.hu)
BerTolT BerIchT: Tiltott gyümölcsök az A38-on (Fresh Airt)






Les Fleurs du Mal:
L'ODYSSÉE ÉLECTRONIQUE
Elektronikus oratórium

Zene thereminre és elektronikára:
Najmányi László

Képek az előadásból


Az előadás részletei YouTube videofelvételeken:

Odysseus 01.
Pénelopé 01.
Pénelopé 02.
Pénelopé 03.
Pénelopé és Odysseus 01.



A mű videokönyv változata
Szerzői kiadás

A L'ODYSSÉE ÉLECTRONIQUE bővebb ismertetőjét itt találja

Najmányi László:
OVERTURE FUTURISTA
Zene thereminre és elektronikára
Luigi Russolo és Francesco Balilla Pratella emlékére
Panamarenko verzió



Video by VJ NoMore:
Első tétel – L'Arte dei Rumori
Második tétel – Distruzione della Quadratura
Harmadik tétel – La Sina d’Vargöun

A szerző a művéről

Beszámoló az Overture Futurista bemutatójáról
MODEM, Debrecen
2010. szeptember 18.



THEREMIN – A 20. század metaforája
Tanulmány AZ IKON KINYITÁSA – Orosz szellemtörténet és kultúra a 19–20. században c. kötetben
(Hamvas Béla Városi Könyvtár, Százhalombatta kiadása, 2010)

Najmányi László további munkái

GuestBook / Vendégkönyv

Contact